Részt venni szándékozó állampolgár... Mit tehet egy ember?

A Pelikán ügyirat című filmről

John Grisham az egész világon népszerű írót az igazságügyi thriller nagymesterének tartják, valamennyi regénye a bestsellerlisták élére került. 1955-ben született, gyermekkorában arról álmodozott, hogy profi baseball játékos lesz, ám felismerte, hogy nem rendelkezik olyan adottságokkal, amelyek szükségesek, így előbb számviteli diplomát szerzett a Mississippi Állami Egyetemen, majd jogi egyetemet végzett. Egy évtizedig a jogi pályán büntetőjogi védelemre és személyi sérülésekkel kapcsolatos jogi ügyekre szakosodott. 1983 és 1990 között választott képviselőként az Állami Képviselőházban tevékenykedett. Egyik nap a megyei bíróság épülete előtt megdöbbentő tanúvallomást hallott egy 12 éves kislánytól, aki nemi erőszak áldozata lett, ez arra ösztönözte, hogy írjon egy olyan regényt, amely arról szól, mi történne, ha az áldozat apukája lelőné az elkövetőket. Több mint három éven keresztül minden nap öt órakor kelt fel, hogy időt szakítson munkába indulás előtt a regényírásra és megírta első regényét, amelynek címe: Ha ölni kell. 1996-ban a könyvet megfilmesítették Samuel L. Jackson, Matthew McConaughey és Sandra Bullock főszereplésével.

Második regénye A cég, amelynek főhőse joghallgató, aki éppen az utolsó vizsgája előtt áll és egy nagy és jó hírű cég keresi fel, visszautasíthatatlan ajánlatával, amely teljes luxuskörülményeket biztosít a friss diplomás jogász számára. A dolgok nem várt fordulatot vesznek: a cég tulajdonosait holtan találják és az FBI felkeresi, a főhőst, hogy szállítson információkat a cégről. 1993-ban a regényből filmet készítettek Tom Cruise főszereplésével. Ekkor az új hobbi, már főállású új karrierré változott, a Paramount Picture 600 000 dollárt fizetett A cég megfilmesítési jogaiért. A regény a The New York Times bestseller listáján az 1991-es év bestseller regénye lett. John Grisham a kiadók érdeklődésének középpontjába került.

Harmadik regénye A Pelikán ügyirat.

A filmrendező Alan J. Pakula 1928. április 7-én született Bronx-ban, New York-ban. 1998. november 19-én halt meg Long Island-on, közúti balesetben. Producer, író és rendező volt, híres filmjei A Pelikán ügyirat, Sophie választása, Az elnök emberei. Három Oscar-díj jelölés: Producere volt az 1962-ben készült Ne bántsátok a feketerigót! című filmnek, amelyet a legjobb filmnek jelöltek. Az elnök embereiért a legjobb rendezőnek jelölték, és a legjobb adaptált forgatókönyv jelölés a Sophie választásáért. Karrierjét asszisztensként kezdte a Warner Brothers-nél, majd 1957-ben a Paramount Pictures-nél producerként kezdett a Ne bántsátok a feketerigót! című filmmel, amelyet szintén Akadémiai-díjra jelöltek. 1969-ben rendezte első filmjét, Első szerelem címmel, amelynek Liza Minelli volt a főszereplője. Paranoia-trilógiának nevezik három az 1971-ben általa rendezett Klute, az 1974-ben rendezett A Parallax-terv és az 1976-ben rendezett Az elnök emberei című filmjeit. A Donald Sutherland és Jane Fonde főszereplésével készült Klute egy izgalmas thriller. John Klute egy magánnyomozó akit egy üzletember eltűnésének ügyében bérelnek fel. Az egyetlen nyom, amin el lehet indulni azok a levelek, amiket az üzletember egy prostituáltnak írt, Bree-nek. A magándetektív New York-ba utazik, hogy megtalálja a lányt, aki azonban nem hajlandó segíteni, ezért Klute a lány közelébe költözik, hogy megfigyelhesse. Különös kapcsolat szövődik kettejük között, miközben a lányt megpróbálják megölni. A 44. Oscar-gálán Jane Fonda megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, a filmben nyújtott alakításáért. A trilógia második része A Parallax-terv. Joseph Frady – Warren Beatty riporter, aki észreveszi, hogy titokzatos körülmények között sorra halnak meg azok az újságírók, akik jelen voltak egy amerikai szenátor ellen elkövetett merényleten. Frady rájön, hogy egy összeesküvés részét képezik a gyilkosságok és a szálak a Parallax Corporationhoz vezetnek, hogy felfedezze az igazságot beiratkozik a Parallax képzésére. Végül Az elnök emberei Robert Redford és Dustin Hoffmann főszereplésével készült filmről sok kritikus és rajongó azt állította, hogy a 70-es évek legjobb thrillere. A Washington Post két szerkesztőjéről szól a film, akik a legjobb beszámolót írták meg a Watergate botrányról. 1982-ben a Sophie választa című filmje újabb sikert hozott Pakulának, amelynek Meryl Streep volt a főszereplője és a filmet Oscar-díjra jelölték. Utolsó filmje Az ördög maga, Harison Ford főszereplésével készült.

Mit tehet egy ember?

Az antihős elnök az ovális irodában kutyáját próbálja betanítani a nagy produkcióra, hogy fekve, vezényszóra forduljon meg saját teste körül, a trükk már majdnem sikerül. Két bírót, a Legfelsőbb Bíróság két tagját meggyilkolják, a New Orleans-i joghallgató Darby Show – Julia Roberts szenvedélyesen keresi az igazságot, dolgozatában feltárja, hogy a két meggyilkolt bíró között volt egy összekötő elem, a környezetvédelem, merész következtetésében egy olyan olajmágnást kever gyanúba, aki az Amerikai Egyesült Államok elnökének kampányát a legnagyobb mértékben finanszírozta. Sem az FBI, sem a CIA, sem a titkosszolgálatok, de még a rendőrök sem ismerték fel ezt a szálat. „Ostobaság volt azt hinnem, hogy meg tudom oldani...Ifjonti pimaszság” vélekedik saját munkájáról. A dolgozat azonban kikerül az egyetem falai közül és az események nem várt fordulatot vesznek.

Thomas Callaham – Sam Shepard a lány szeretője és professzora központi szerepet játszik benne, hogy a dolgozat eljusson néhány emberhez. Hogyan találkozunk a főhőssel? Mi az amit Darby Show tesz? Joghallgatóként tanul. Érdekessége a filmnek, hogy a tanórán egy a Legfelsőbb Bíróság valós ítéletét vitatják meg, a Bowers kontra Hardwich esetet.

1982 augusztusában egy Atlantai rendőr Keith Torick szemtanúja volt, hogy Michael Hardwick sört ivott a Monroe Ave-en, ezzel megsértette a város törvényét, mely szerint tilos nyilvánosan alkoholt fogyasztani. Hardwick rendezte az 50 dolláros bírságot, de három héttel később Torick megjelent otthonában és Hardwick szobatársa a folyosón a tiszteket Hardwick szobájához kísérte, ahol a tisztek megfigyelték, ahogy Hardwick és egy másik férfi társa kölcsönös orális örömökben részesítik egymást. Az 1950-es években minden állam valamilyen törvényt hozott létre amely büntethetővé teszi ezt a cselekedetet. Torick letartóztatta mind a két férfit. Lewis Slaton kerületi ügyész úgy döntött nem emel vádat, mert szerinte a szodómiai törvényt nem szabad alkalmazni ha a tevékenység kölcsönös beleegyezésen alapul. Hardwick azonban – mivel azt tapasztalta meg, hogy egyébként büntethető lenne, csak az ügyész nem indította meg az eljárást perelni kezdett, jogi kálváriája végül a Legfelsőbb Bíróságon ért véget, amely 1986-ban hozta meg határozatát, amelyben kimondta, hogy a szodómia törvény alkotmányos, az Alkotmány nem korlátozza az államot abban, hogy törvénnyel tiltsa a homoszexuális cselekedeteket, és az a tény, hogy a cselekedetre a magánélet keretein belül, magánlakásban került sor nem befolyásoló tényező.

Darby Show – Julia Roberts szenvedélyesen azzal érvvel, hogy ha az állam szabályozhatja állampolgárainak szexuális életét a saját lakásában, akkor ott nincs szabadság, magát az alkotmányt veszik semmibe, ha nincsen személyiségi jog és az állam kikényszeríthet egy ilyen rendeletet. Arra a tanári kérdésre, hogy a Legfelsőbb Bíróság miért gondolta mégis úgy, hogy ez a rendelet nem sérti a személyiségi jogokat, a lány válasza egyszerűen annyi: mert tévedtek.

Tíz évvel a film megjelenése után 2003. június 26-án az Egyesült Államok Legfőbb Bírósága határozatában megsemmisítette a korábbi döntését, úgy döntött, hogy a magánszemélyek szexuális magatartását a szabadságjogok védik. Ez a határozat érvénytelenné tette az összes törvényt, amely büntethetővé tette a felnőttek kölcsönös beleegyezésén alapuló homoszexuális jellegű cselekedeteket, a szodómia törvényeket.

Darby Show – Julia Roberts miután megtudja, hogy a két meggyilkolt bíró közül az egyik szerelmének és tanárának barátja, mentora volt, foglalkozni kezd az esettel és ír róla egy esszét, amit miután elkészített dossziéba tesz és félre dob, nem tesz mást, mint joghallgatóként gyakorolja a szakmáját.

Az elméletét ifjonti pimaszságnak tartja, még meg is kéri szerelmét-tanárát, hogy ne nevesse ki, amikor el akarja olvasni írását. A dolgozatot Thomas Callaham – Sam Shepard megmutatja az FBI-nál szolgáló ismerősének, aki szintén továbbadja néhány embernek és nagyon rövid időn belül a dolgozat az Egyesült Államok Elnökének kezébe kerül.

A történet fordulópontja, a gyilkos autórobbanás, ami Darby szeme láttára küldi a halálba szeretőjét, tanárát, és ez mindent megváltoztat. Legitimálja a dolgozatot, ami most már ügyirat, cselekvésre készteti a főhőst, akinek menekülnie kell, most már nem csak egy hétköznapi cselekvéssorozat az egyetemi dolgozat megírása, hanem a hatalommal szembeni ellenállás.

Egy üldözéses jelenetsor végén, az útját keresztező libasorban haladó hölgyek közé áll, mintegy álcázva addigi menekülését. Darby addigi „ifjonti pimaszsága” állampolgári magatartássá állnak össze, felmerülnek a kérdések:

Megengedheti-e magának, egy egyetemi joghallgató, hogy váll rándítva kijelentse a Legfelsőbb Bíróság határozatában egyszerűen tévedett?

Megengedheti-e magának, hogy olyan dolgozatot írjon, amelyben a hatalom legfőbb támogatóját keveri gyanúba?

Szabad-e egy ilyen dolgozatot az egyetem falain kívül életre kelteni, hogy a dolgozat saját életét élje, vagy a professzornak éppen, hogy vissza kellett volna tartani?

A XV. századtól kezdve az igazság, igazságszolgáltatás vagy jog római istennőjét Iustitiát bekötött szemmel ábrázolják, „a szemkötő tárgyilagosságot képvisel, ítéletét ne befolyásolja hatalom, pénz vagy gyengeség, az igazságban a pártatlanság érvényesüljön.”

A Pelikán ügyirat című filmben a konfliktus az igazság, az igazság keresése és a hatalom erőszakos gyakorlása között jön létre.

Gray Graham – Denzel Washington egy sikeres újságíró, televíziós műsorokban is gyakran megjelenik, szintén az üggyel foglalkozik. Egy újságíró hős, aki az igazságot keresi, az újságírói szakmának és saját elveinek rendeli csak alá magát. Darby felveszi vele a kapcsolatot és közösen küzdenek tovább. Van-e esélyük a győzelemre?

A sajtószabadságnak erős gyökerei vannak az Amerikai Egyesült Államok történelmében. A függetlenségi nyilatkozat aláírása előtt a brit hatóságok szorosan próbálták fogni az információáramlást és számos szabályozást vezettek be, megpróbálták megtiltani azoknak az információknak a közzétételét amelyekhez a brit hatóságok nem járultak hozzá. John Peter Zenger, aki New York-ban újságíró volt és nyomdát üzemeltetett 1733-ban kezdte el kiadni a The New York Weekly Journal című újságot, amelyben kifejtette véleményét a kormányzó William Cosby ellen. 1734-ben a kormányzó parancsára a seriff letartóztatta az újságírót és 1735 augusztusában vádat emeltek ellene. Zenger ügyvédei sikeresen érveltek amellett, hogy az igazság védelmet nyújt a rágalmak ellen, a bírói tanácsban olyan következtetéseket tettek, amelyek megalapozták az amerikai sajtószabadság alapjait. Zengert felmentették és ő maga a sajtószabadság egyik amerikai jelképe lett. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát 1787. szeptember 17-én fogadták el, az elkövetkező években minden állam ratifikálta, ez a legrégebbi alkotmány, amely még ma is hatályban van. Bill of Rights-nak nevezzük az első tíz alkotmány módosítást, amelyben alapjogokat fogalmaztak meg. Az első alkotmánykiegészítésben szerepel, hogy a kongresszus nem hozhat létre olyan törvényt, amely csökkentené a szólás vagy sajtószabadságot.

Az alapító atyák körében már 1787. szeptember 17-én felmerült a Bill of Rights gondolata, George Mason javasolta, hogy az alkotmányba kerüljenek be a polgári szabadságjogok, más küldöttek, köztük a Bill of Rights későbbi tervezője James Madison azzal érvelt, hogy ez veszélyeztetné, hogy más fel nem sorolt jogok is védettek legyenek. Eldöntött tény volt, hogy az alkotmány életbeléptetéséhez elég lesz 9 állam támogatása, az akkor meglévő 13-ból.

1788. június 21-i New Hampsire-i jóváhagyással elérték a kilences határt, a Kongresszus amint erről értesült megkezdte az előkészületeket és 1789. március 4-én az Alkotmány alapján működő kormány kezdte meg munkáját. Végül mind a tizenhárom állam ratifikálta. James Madison fogalmazta meg az első módosítás tervezetet, amelyet végül 1791. december 15-én fogadták el.

A két főhősnek végül sikerül bizonyítékot szerezni, amivel alá tudják támasztani A Pelikán ügyiratban kifejtett teóriát, nem marad el a filmben a happy end. Közösen cikket írnak... a rosszak elveszítik hatalmukat, elnyerik büntetésüket... a jók pedig megigazulnak: Darby elhagyja az országot, és virágok között napsütötte tengerparti szállásáról nézi Gray-t akitől az esti televíziós hírműsor műtermében, reflektorfényben kérdezik meg, lehetséges-e, hogy Darby Shaw igazából nem is létezik, csak az ő képzeletének szüleménye?