Spielberg összegezte a tudományos-fantasztikus filmek műfaját és megalkotta a Ready Player One című filmet, ami végre pontot tehet egy több évtizede kerengő ostobaság kálváriájának végére. Több évtizede beszélik, fel-felröppen, az az okoskodás, népi konyhapszichológia, hogy azok a gyerekek akik a Tom&Jerry rajzfilmet nézik, nagyon buták lesznek, mert azt hiszik, hogy a konfliktusokat csak agresszióval lehet megoldani és össze fogják keverni a valóságot a rajzfilmben látottakkal. Mivel a rajzfilmfigurák egymást gyakran feldarabolják, kilapítják, szakadékba lökik stb... majd a következő jelenetben újra teljes valójukban jelennek meg, ezért majd a gyerekek azt fogják hinni, hogy ha a testvérüket, társaikat, lapítják ki, darabolják fel, lökik szakadékba, nem baj ,mert nem lesz huzamosabb ideig bajuk, mint a Tom&Jerryben, a következő jelenetben sérülés nélkül jelennek meg újra.

A Ready Player One című filmben végre felszínre kerül, hogy a képernyő előtt, videojátékokon felnőtt generációk nem hogy nem vesztek el a valóság és a videójátékok határában, de sokkal inkább és sokkal pontosabban tudják azt, hogy mi a valóság és mi az ami csak a képernyőn él.

2044-ben sivár lett a világ. A megmaradt emeletes házak vázába illesztett lakókocsik, lakó-alkalmatosságban élnek az emberek, eseménytelenül és ingerszegény környezetben. Egyetlen jó lehetőségük a virtuális valóság, ahol bármit megtehetnek és bármik lehetnek. A felszerelés, amellyel a virtuális valóságba lehet lépni azonban nagyon drága. A valós életben így többen vannak akik eladósodnak és ha valaki eladósodik, akkor jönnek a behajtók és akár egy olyan behajtó táborba is kerülhetnek az eladósodottak, ahol az életüket is elveszthetik, mint ahogyan ez meg is történt a női főhős édesapjával.

Az író Ernest Cline 2011-ben írta meg a történetet, ami szerintem egy reflektálás is lehet a 2008-as nagy gazdasági világválságra. Amire nagyon kíváncsi voltam, mielőtt megnéztem a filmet az az, hogy hogyan használják majd ki azokat a „végtelen lehetőségeket”, amelyeket a virtuális valóság biztosít egy egyébként teljesen reményvesztett, disztópikus társadalom számára. És nem csalódtam!

A kis kulcstartó méretű tárgyak, amelyek eldobásra közlekedési járművekké változnak, vagy a tánc három dimenzióssá, „levegőben lebegővé” tétele olyan eszközök amelyek megteremtik a fantázia világ „valószerűségét” és „nagyszerűségét” is, lenne kedvünk nekünk is egy ilyen virtuális valósághoz.

Azt, hogy Spielberg összegezte a tudományos-fantasztikus film műfaját úgy értettem, hogy a Ready Player One-ban felvonul szinte minden. A virtuális valóság természetesen megidézi a Mátrixot, amin keresztül a Platóni barlanghasonlat van jelen a filmben, de most nem filozófiai kérdésfelvetésként, a szereplők, nagyon jól meg tudják különböztetni és felhasználni céljaik elérésében azt hogy mi valóság és mi a virtuális világ. Például a főhős csak úgy tudja megmenteni a női főhőst a való életben, hogy ha a virtuális valóságban szereplő avatarját lelövi. Felvonul a filmben kiemelt statisztaként king-kong és a Jurassic Park dinoszaurusza, Godzilla, de viccből megídézték még az Alient is, számtalan kellék, helyszín és szituáció más sci-fi, fantasy filmből, de mindegyik a helyén, mindegyik megfelelő mértékben és egyik sem zavarja az összképet, a történet előrehaladását, a karakterek valószerűségét, hiszen egy elképzelt világban egy virtuális valóságban játszódik a cselekmény nagy része, szinte biztos, hogy emblematikus filmszereplők is részei ennek és ezt Spielberg nagyszerűen koordinálta.

A történet pedig egy kincskereső kalandfilm. A főhősnek meg kell találnia három kulcsot, ahhoz, hogy „megmentse a világot” és ehhez az eszét, intelligenciáját is használnia kell. Egy különleges csavar a film végén a harmadik kulcsnak a megtalálása, ami egy „régi” számítógépes játékban lett elrejtve. Itt Spielberg megmutatja azt is, hogy egy Commodore 16 alatti grafikával rendelkező videó játékban is majdhogynem ugyanúgy „új világot lehetett találni”, mint a virtuális valóságban. Tisztelgés ez a számítástechnika vagy a video játékok őskorszaka előtt, ami pár évtized alatt hatalmas utat járt be, mindenkinek ajánlom a filmet!